11.
Azt hiszem, én Stephen nélkül képtelen vagyok
létezni. Két hétig tartott a mosolyszünet, és majd beledöglöttem, bármennyire
is haragudtam rá. Amikor végül felmentem hozzá, csak mosolyogva megcsóválta a
fejét, és bontott egy üveg piát.
Persze megint nem beszéltünk meg semmit. Mindent
elmondtam neki legutóbb, amit akartam, és tudom, hogy megjegyezte. Az már más
kérdés, hogy vajon fel is fogta-e, mennyire komolyan gondoltam. Mindkettőnk
érdekében nagyon remélem, hogy igen…
Épp a mosdóba megyek ki, amikor meghallom a
mobilom csörgését, de mire visszaérek, a telefonom elhallgat, Stephen viszont
összezavarodva bámul rám.
– Azt hittem, szakítottatok.
– Mert azt akartam, hogy ezt
hidd – felelem, és közben szidom magam, amiért az asztalon hagytam a
készüléket. Tipikus, hogy Lucas pont ilyenkor hív.
– Te hazudtál nekem?
Stephen hangjában egyszerre cseng hitetlenkedés
és csalódás, de csak megvonom a vállamat. Most komolyan ekkora bűn lenne, hogy
távol tartom a szerelmi életemtől? Szerintem ez már a jogos önvédelem
kategóriát súrolja, az előzményeket tekintve.
– Emlékeim szerint nem mondtam olyat, hogy
szétmentünk.
– Jó, akkor lovagolj a
szavakon – húzza el a száját, de továbbra sem hat meg, hogy
megbántódott. Sőt, igazából valami furcsa elégedettséget érzek, mert sikerült
rádöbbentenem arra, hogy képes vagyok az időm egy részében őt kihagyva létezni.
– És egyébként sem értem, milyen jogon vonsz
kérdőre.
– Féltelek.
– Jaj, hagyjuk már! – veszítem el
a türelmemet. – Te egy kicsit többször bántottál meg, mint ő.
– Jó, ezzel nem vitatkozom, de rólam mégsem
mondható el, hogy hardpornóban utazom.
Megdermedek, Stephen pedig gyanakodva húzza össze
a szemöldökét.
– Azt mondtad, bevallotta.
– Azt mondta, hogy bevállalt pár
filmet… – suttogom megsemmisülten. Nem, arról nem volt szó, hogy nem
egyszerű szexfilm…
– Azt viszont nem mesélte el,
milyeneket? – Stephen felkacag, de nem is igazából rajtam nevet, inkább
mintha nem hinné el, hogy ez komoly. Megcsóválja a fejét, és kitölt nekem egy újabb
felest. – Balek vagy, Matty.
Felugrom az asztaltól, a szék hangos csattanással
ér földet, Stephen pedig reflexből dől hátra.
– Miért csinálod ezt
velem? – sziszegem, de állja a tekintetemet, és ez még jobban
feldühít.
– Fel akarom nyitni a szemed.
– És ha én le akarom csukni?!
Megint üvöltök vele, de ezúttal meg sem rezzen.
Lassan, nagyon lassan kel fel a székről, az aurája szinte izzik, és ha nem
lennék rá ennyire mérges, reszketve húznám össze magam.
– Miért jó az neked, ha ennyire naiv
vagy? – kérdi remegő hangon, és érzem, hogy most tényleg visszafogja
magát, mert legszívesebben ő is ordítana velem. A feszültség olyan erővel
vibrál közöttünk, hogy attól félek, berobban a lakás. Stephen azonban további
kommentár nélkül magamra hagy, de egy perc sem telik el, visszajön, és a
mellkasomnak szorít egy DVD-t.
– Akkor rajtad áll, megnézed-e, hogy a
drágaságodat három pasi gyűri maga alá. Nagyon… tanulságos.
Nem kapok levegőt. Csak a haragtól lángoló
szempárt látom, a szavai közben belém marnak, szabadulni akarok. Észre sem
veszem, mikor fonódnak az ujjaim a DVD tokjára, csak azt tudom, hogy el kell
tűnnöm innen, lélegzethez kell jutnom. Olyan erővel vágom be az ajtót magam
után, hogy visszhangzik a lépcsőház.
Hazaérve sem érzem magam sokkal jobban, szorít a
mellkasom, nem akarom elhinni, amit Stephen elárult. Tény, hogy én nem
kérdeztem, pontosan milyen filmekről van szó, Lucas meg nem mondta, és értem én
is, hogy nem szívesen beszélt róla nekem, de… változtat ez bármin? Tényleg?
Ülök az asztalnál, velem szemben a lemez, és
fogalmam sincs, mit akarok. Egy részem tudni szeretné, már a teljes igazság
kedvéért is, másrészt viszont kiráz a hideg a gondolattól, hogy lássam őt
mással…
Nem tudnám megmondani, mikor vettem elő a
laptopomat, és tettem be a DVD-t a lejátszóba. Hirtelen elhatározás volt,
mégsem vagyok képes elindítani a filmet, csak nézem az ikont, és próbálom
lecsendesíteni zakatoló szívemet. Nem kellene belenéznem. Abban a pillanatban
ki kellett volna dobnom, hogy beértem a lakásba…
Lehajtom a laptopot, és a kezembe temetem az
arcomat. Mi a fenét művelek? Tényleg megnézném a párom szexfilmjét? Miért?
Azért, mert Stephen felbosszantott vele? Vagy ez valami durva mazochizmus
nálam? Miért keresek indokot arra, hogy elveszítsem őt?
Rögtön a bevezető képsoroknál megbánom, hogy nem
voltam erősebb. Utálom magam, amiért egyáltalán bekapcsoltam, és minél többet
látok belőle, annál inkább megzuhanok. Beletekerek, a képek belém égnek, ott
vannak akkor is, amikor lehunyom a szememet.
Hányingerem van. Remegek belül, nem konkrétan a
dühtől, inkább valami elemi erejű féltékenység és csalódottság, amit érzek.
Őszinte volt hozzám, és közben a felét sem mondta el az egésznek. Nem tudom,
engem akart-e kímélni, vagy csak szégyelli, mégis bánt, iszonyatosan fáj.
Közben pedig az én hibám, mert miért nem bírtam hagyni, hogy az egész a múlt
homályába vesszen?
Kiveszem a lemezt, és ideges mozdulattal a kukába
dobom. Kedvem lenne nagyon megcsapni Stephent, amiért képes volt a kezembe
nyomni, de az én hibám, hogy nem vágtam rögtön hozzá. És fogalmam sincs, hogyan
fogom eltitkolni Lucas elől, hogy láttam a felvételt, mert túlságosan
felzaklatott…
„Neked tényleg nincs szíved.” Csak ennyit írok
Stephennek, és már nem is csodálkozom azon, hogy nem válaszol.
***
– A jövő hetem elég húzós
lesz – sóhajtja Lucas, és megbont egy sört. Felém nyújt egy másikat,
elfogadom.
– Akkor nem nagyon
találkozunk? – kérdezek rá, de villámgyorsan megrázza a fejét.
– Még csak az kellene! – neveti
vidáman. – Nekem is kell egy kis pihenés, nélküled meg amúgy se bírom
túl sokáig.
– Szexhiány?
– Nem, anélkül tovább elvagyok. Te hiányzol.
Nézem a mosolyát, és igyekszem viszonozni, de ez
most komoly erőfeszítésembe kerül. Akaratlanul is látom magam előtt a film
képkockáit, és ez mar belülről. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de attól
félek, nem fog sikerülni. Pedig szeretem őt, miért olyan nehéz elfelejteni az
egészet?
– Figyelsz te rám?
– Hm? – pillantok rá meglepve,
aztán rajtakapottan lesütöm a szemem. – Ne haragudj, elkalandoztam.
– És merre jártál?
Na, ez az, amit véletlenül sem szeretnék
elárulni, mert csak veszekedés lenne belőle. Titkolnom kell, mert valami azt
súgja, ha kiderül, nagyon össze fogunk balhézni.
– Nem lényeg.
– Ahogy gondolod – hagyja rám, és
magyaráz tovább, valamit a munkájáról, de egy idő után ismét elveszítem a
fonalat.
Az egyik pillanatban lerohannám. Kérdőre vonnám,
hogy miért pont ilyen filmben szerepelt, mert még ha egy sima, kétszereplős
felvétel lenne, talán nem zavarna ennyire… A következőben arra gondolok, sosem
tudhatja meg, hogy láttam, mert kínos lenne mindkettőnknek. Közben meg néha
csak elküldeném, hogy nekem nem kell olyasvalaki, aki ilyeneket művel…
Nem akarom bántani, de fojtogatnak a miértek,
főként annak tükrében, hogy mennyire imádja a vadságot. Nem akarom elveszíteni,
mégis úgy érzem, most mellette maradnom is kihívás.
– Nagyon el vagy varázsolva
ma – jegyzi meg fejcsóválva. Leteszi a dobozt az asztalra, majd
közelebb lép, átkarolja a nyakamat, a számhoz érinti a sajátját. Automatikusan
húzom közelebb magamhoz, elmélyítem a csókot, Lucas pedig elégedetten simul
hozzám. Ma gyengédséget akar, érzem a hangulatán, minden rezdülésén, és azt
hiszem, ez adja meg a végső lökést.
A hálóba húzom, türelmetlenül vetkőztetem.
Meglepi a hevességem, de hamar átragad rá is. Harapja, tépi a számat, a körmeim
a bőrébe mélyednek, végigmarom a hátát, és a vállába markolva nyomom a térdére.
Izgatottan nyögök fel, miközben a hajába túrok, kiszedem belőle a gumit, és
élvezem, ahogy a puha tincsek a combomat csiklandozzák. Neheztelve pillant fel,
de nem hagyom, hogy szóvá tegye, a tarkójára fogok, erősebben húzom magamra.
Nem is értem, miért, de felbosszant, hogy élvezi a durvaságom. Hirtelen rántom
el a fejét, elhátrálok tőle, hogy lenyugodhassak, mert így nem szabad, ez nem
én vagyok, én nem így szeretem őt…
Felegyenesedik és hozzám bújik, forró a lehelete
a nyakamon.
– Feküdj hasra!
Őrjítő a csókja, mielőtt teljesítené a kérésemet.
Óvszerért nyúlok, és arra még van agyam, hogy síkosítót használjak, aztán elkap
valami megmagyarázhatatlan indulat. Tövig merülök benne, Lucas pedig
felnyüszít, mert nem ezt várta tőlem, nem készült fel rá.
– Egyben vagy?
Távolinak és hidegnek tetszik a hangom. Lucas
lassan bólint, én pedig mozdulok, magával ránt, ahogy körém feszül.
– Nem értem, mit élvezel
ezen… – suttogom a fülébe, és a vállába harapok. – Elég ez
még egyáltalán? Elég vagyok én egyedül?
Nem értem, hogy csúszhat ki ez a számon. Lucasnak
elakad a lélegzete, és jól tudom, hogy nem a mozdulat miatt.
– Mi?
A lapockájának nyomom a homlokomat. Mintha
beledermedtünk volna a pillanatba. Kijózanodtam az őrjöngésből…
– Matt…
Bocsánatkérőn csókolom a hátát. Lágy ringásba
kezdek, a kezem a combjai közé csúsztatom, de nem reagál azonnal. Végül megadja
magát, velem mozdul. Térdre húzom, átölelem a mellkasát, a hajamba túrva húz
egy, a ritmusunkhoz képest durva csókba…
Alig engedem el, még zihál, amikor felpattan
mellőlem. Zsebkendőért nyúl, hozzám vágja a maradék csomagot.
– Megnézted… – suttogja
megsemmisülten. Eltakarja a szemét, vesz néhány mély lélegzetet, aztán öltözni
kezd. Megkísérlem visszatartani.
– Sajnálom…
– És legalább felizgatott? Kiverted
rá? – kérdezi sziszegve, és biztos vagyok benne, hogy ha nem fogná
vissza magát, most üvöltene velem.
– Lucas…
Elhátrál előlem, tétován hanyatlik le a kezem.
– Hozzám ne érj! Tudod… soha nem könyörögtem
még senkinek. Félredobtam a büszkeségem, mert hittem abban, hogy szeretsz, és
nem számít. Kurva nagyot tévedtem…
Figyelem, ahogy felrángatja a nadrágját, a keze
remeg az indulattól, de nem tudom, mit mondhatnék. Annyira beleléptem az
önérzetébe, hogy megértem, ha nem bocsát meg.
– Azt hiszed, megtettem volna, ha van más
lehetőségem? – folytatja zaklatottan, megállás nélkül dőlnek belőle a
szavak, nem vagyok képes megállítani. – Majdnem eladták a családom
feje felől a házat, nem volt más esély, ez meg gyorsan fizetett. Persze nem
kérdezted, miért, én hülye meg azt hittem, elfogadtál így is, magamtól meg nem
volt kedvem beszélni róla. Egyébként sem sétagalopp egy ilyen forgatás,
szerinted tényleg élveztem? De… én úgyis csak egy pornós kurva vagyok, az ok nem
érdekes. Alázz csak meg nyugodtan…
Újabb nagy levegőt vesz, nagyon lassan fújja ki,
és kiszúrom, hogy könnyes a szeme, de csak állok földbe gyökerezett lábbal.
Amikor rám néz, a pillantásának intenzitása mintha lyukat égetne egyenesen a
lelkembe.
– Szeretem a szexet. Imádom. A harmadik film
után viszont fél évig pasi közelébe se bírtam menni. Felfogod, hogy ez mit
jelent?
– Sajnálom…
– Ott ismertem meg azt a vackot is, amit a
múltkor szereztem, anélkül nem tudom, hogy csináltam volna végig. Van fogalmad
róla, milyen az, ha többen… – Idegesen legyint. – Eszembe
sem jutott, hogy ezzel lebuktatom magam. A vicc az, hogy lehet, hogy hülye
ötlet volt, de tényleg azért szereztem, mert jót akartam. De mindegy is. Tudod,
mit? Jól megérdemlitek egymást Stephennel. Üzenem neki, hogy én már nem állok
az útjában, szabad a pálya.
Nem állítom meg, amikor elviharzik mellettem,
túlságosan megsemmisítenek a szavai. Nem próbálom visszatartani, mert
nyilvánvaló, hogy már elveszítettem…
***
– Hát te?
Már értem, miért mondják, hogy az ütés mindkét
félnek fáj. Életemben nem emeltem még kezet senkire, felszisszenek a hirtelen
öklömbe nyilalló érzéstől. Elfogy a lendület, a falnak dőlve nézem, ahogy
Stephen a szemközti ajtófélfába kapaszkodik, és káromkodik.
– Baszd meg, Matt! Elment az eszed?! Ez
kurvára fájt!
– Remélem is.
Óriási lelkierő kell, hogy ne lendítsem újra a
karom. A körmeim annyira belemélyednek a tenyerembe, hogy már valószínűleg
vérzik, de nem érdekel. Olyan erős dühöt érzek, amilyet eddig soha.
– Mi az isten ütött beléd?!
– Szerinted?
Mélyeket lélegzek, de nem bízom magamban, mert
most meg tudnám ölni. Inkább leülök a földre, felhúzom a térdemet, és
rátámaszkodom. Az én hibám, hogy engedtem a provokációjának, holott tudtam,
hogy tönkre fogja tenni a kapcsolatomat. Legszívesebben szó szerint leverném
rajta a fájdalmat, amit érzek.
– Örülhetsz, vége van.
Magamon érzem a tekintetét, de csak meredek egy
pontra előttem. Látni sem bírom, mégsem mozdulok és hagyom itt a fenébe.
Elfogyott belőlem az akarat, csupán fájdalom és üresség van, felváltva,
félelmetes intenzitással.
– Matty…
– Ha közelebb jössz, kapsz még egyet!
Felsóhajt, leül velem szemben. Okos fiú.
Gondolom, ő sem tud mit kezdeni az őrjöngésemmel, én sem hittem, hogy képes
vagyok rá. Hiszen annyi mindent eltűrtem már neki…
– Miért kellett
beleszólnod… – suttogom. Marják a szememet a könnyek, én pedig
megszállott módon próbálom visszatartani őket. Csak az dübörög bennem, hogy
elveszítettem Lucast, mert hülye voltam…
– Mi történt? – kérdezi Stephen,
de a hangjában nem fedezek fel semmi elégedettséget, csupán tárgyilagosságot és
egy csöppnyi döbbenetet.
– Kidobott.
– Ő dobott ki?
– Ja.
– Úgyis kibékültök. Teljesen rád tapadt a
srác – vágja rá, amivel kiérdemel egy csúnya pillantást. Megrázom a fejem,
de nehéz kimondani.
– Nem fogunk. Megaláztam… innen nincs
tovább.
– Hogy érted?
Intek, hogy nem akarok róla beszélni. Még mindig
nem értem, hogy tehettem, hogyan bánthattam meg ennyire a saját kétségeim
miatt. Akkora idióta vagyok, amilyet még nem látott a föld. Haragudhatok
Stephenre, de végső soron ez az én bűnöm.
– Matty…
– Fogd be!
Megteszi. Ücsörgünk csendben egymással szemben,
és úgy érzem, annyira elcseszettek vagyunk, hogy tényleg megérdemeljük egymást.
– Ennyire szeretted?
Ránézek, amikor bólintok. Az arcára van írva,
hogy most döbben rá igazán, mekkora fájdalmat okozott. Azt hiszem, a maga fura
módján ő eddig nem fogta fel, mit művel. Vagy igazából pontosan tudta, és
élvezte, hogy forgatja bennem a nemlétező kést…
– Sajnálom.
– Persze.
Nem hiszek neki. Valami megtört bennem,
véglegesen elveszítettem valamit Lucasszal együtt, de még nem jöttem rá, mi az.
Talán a reményt, hogy egyszer boldog leszek.
– Ha még egyszer bármibe beleavatkozol, ami
velem kapcsolatos, többé nem vagy része az életemnek. Már most sem vagyok
biztos benne, hogy egyáltalán akarlak-e még látni – szólalok meg,
miközben felkelek.
– Matty…
Rávágom az ajtót.
Előző fejezet Következő fejezet
Ha tetszett, további könyveinket az alábbi linken tudjátok megvásárolni:
https://webshop.fairbookskiado.hu/termekek/queerbooks-valogatas
Megjegyzések
Megjegyzés küldése